Egészen jól elszórakoztatjuk magunkat a videók készítésével, ráadásul nekünk hatalmas nosztalgia az évekkel ezelőttieket is visszanézni, így hát, bízva abban, hogy esetleg a blogot olvasóknak is érdekes lehet, időnként ezeket itt is meg fogjuk osztani. :)
A mai nap arról szólt, hogy már hetek óta napi szinten bosszankodom rajta, hogy - kis képzavarral élve - disznóól lett a tyúkudvarban, amit fel kéne számolni. A tyúkok is állandóan kikapirgálták a szalmát a tyúkólból, amit a tojóládákba, meg szigetelésnek a földre dobtunk be nekik, illetve pár nyuszi is lakik itt, és amikor nekik hozunk szénát, abból is szóródik el mindig valamennyi, na meg, a madártollaktól kezdve az avaron át mindig valami odakerült, aminek nem kéne. És persze, mi magunk is csináljuk időnként a rendetlenséget azzal, ha valamit nem teszünk egyből vissza a helyére. Ilyenkor van az, hogy hétről-hétre az adott dolog szerepel a teendőlistánkon, de egyikünknek se fűlik hozzá a foga, hogy elvégezzük, aztán kettőnk közül valamelyikőnk megelégeli az áladatlan állapotokat és teljesen random időpontban nekidurálja magát.
Hát, így történt ez ma is, amikor a házban tettem-vettem, és az ablakon kinézve olyan gyönyörű, napsütéses idő hívogatott kifelé, hogy gondoltam, ha most nem csinálom meg, akkor rossz időben még annyira se lesz hozzá kedvem.
Két óra intenzív gereblyézés, szemétszedés, pakolás után szemmel látható a különbség. Szerintem egy tyúkudvarban is számít, hogy rendezett legyen, elvégre az is az otthonunk része. Az előtte-utána videót ezen a linken találjátok:
5 megjegyzés:
Szia, megnéztem a videót :-)
Jó látni, hogy szép idő van otthon.
Kérdés: hol vannak a kacsák???
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Nos, nincs mit szépíteni a dolgon, a kacsák ELHAGYTAK minket. :D
Tavaly nyáron az indiai futókacsákkal kezdődött a dolog. Időnéként kinyitjuk a baromfiudvar hátsó kapuját, hogy mindenki hadd menjen bogarászni, zöldet legelni, turkálni. A kacsák mindig elbóklásztak a lucernásban, de hazajöttek délutánra. Aztán egy nap nem jöttek haza, ellenben a frissen felszántott szomszédos föld túloldaláig megtaláltuk a kis lábnyomaikat, szóval szó szerint megléptek.
Aztán a 3 némakacsa tojóból 1 szintén meglépett, de ő rájött, hogy tud repülni is (nem vágtuk sose a szárnyukat, mert olyan esetlenek voltak a hatalmas testükkel, hogy eszünkbe se jutott, hogy repülni is tudnának), szóval elrepült. Őt pedig kb 1 hónapja követte a másik fiatalabb tojó, így összesen a legidősebb tojónk maradt itt, aki még a legeslegelső kacsaállományunkból való. Remélem, ő velünk marad, mert nagyon kedves kis jószág és láthatóan nem igazán érdekli, hogy egyedül van. :)
Ja, a legelső két gácsért pedig levágattuk már úgy egy éve, mert elkezdtek túl agresszívek lenni, meg is nyomorítottak 1-2 tyúkot.
Köszi a választ.
Ezek szerint vadkacsák lettek. Sajnálom.
Üdv: Kati
Én annyira nem bánom. Az indiaiak kicsit zsákutcák voltak, mert tök felesleges szerintem olyan helyen, ahol nem kell napi szinten irtaniuk a meztelencsigákat a veteményesben (itt homokon nincs ilyenünk), a húsáért meg tökre nem éri meg levágni őket, mert izompacsirták nulla hússal.
Csodaszépek a tyúkjaid! Különösen az a fehér tetszik, no meg a kakas!
Megjegyzés küldése